Mit mondhatnék kisfiú,mit mondhatnék?
Éreznéd tán, azt amit én, megértenéd.
Eljön egy reggel, arra ébredsz minden más
Nincs más csak ő. Nincsen más.

Hány piszkos év kisfiú, hány hazugság.
Rossz voltam lásd, kegyetlen, s épp tehozzád.
De itt van ő, s lehet bár mindez öncsalás,
De hinnem kell még meg bocsáss.

Ha nem tehetem boldoggá mondd,
hogy lehessek boldog?
Mit kezdjek az életemmel,
ha életem csak ő volt?

Lásd alig néhány hét,
és ő a mindenség.
Ő és én.Egy új világ.
Tisztább remény.

Ne nézz így rám kisfiú...Ó ne nézz így!
Ha mindazt átélnéd mit én
Tudom nem vádolnál a vétkemért!

Úgy ért, mint egy villámcsapás
Vakítón és forrón.
Ő lett minden lélegzetem,
Kisfiú ne vádolj!

Lásd alig néhány hét,
és ő a teljesség.
Ő és én.Egy új világ.
Tisztább remény.

Mit bánom én, legyek rossz utószor még!
Ha egyszer tán mellette más lehetnék.
Szerelme fájó, bűnös lelkemnek a megváltás.
Csak ő kell már, és senki más.

Kisfiú nézz rám...És megbocsáss...