Egy langyos kézfogás, távoli pillantás
Már csak ez az enyém
Csak a kín maradt meg
Veled eltűnt minden, mi szép

Elvitted lelkemet, széttördelt szívemet
Veled tűnt el a fény
Nekem már nem maradt más,
Csak a vágy meg egy csöpp remény

Ne szólj semmit, jobb most a csend
Úgyis érzem, ha hívnál sietve szállnék,
Repülnék hozzád

Ne szólj semmit, jobb most a csend

Szikrázó álmok, vad szenvedély
Nem maradt semmi,
Szétfújtad őket,
Mint felhőképet a hajnali szél

Egy múló pillanat, egy röpke szösszenet
Nélküled ez vagyok én
Lehet a szívem tiéd,
De az emléked bennem él