Wolfgang:
Tudom, tudom, Isten nem azért ajándékozott meg a tehetséggel, hogy egy asszonyra pazaroljam. De Constanze a legjobb szívű teremtés a világon! Egy valóságos mártír. Az anyja hajszolja, a nővérei kínozzák, és amióta elköltöztem tőlük, csak kisírt szemmel látom. Szegény Constanze!

Egy valódi angyal ő
Még hogyha sír is, büszkén néz
Távoli csillagról az éjen át szökött az álmaimba
Csak te ismersz engem jól
Csakis te látod lelkem őrült vágyait
S nekem nincs jövőm, ha nem vagy itt
Hisz szeret mind, ki ismer
S a felhők közt jár
S hogy csak tehozzád tartozom,
Oly jól tudom már
Én tőled mit sem kérek
De tudnod kell, hogy védlek
És éjjel-nappal folyton vágyom rád!

Constanze:
Csak titokban sírok én.
A gyöngeségem szégyellem,
Rájöttem túl hamar,
Hogy aki nem vigyáz,
Az mind csalódik.
De te más vagy, mint oly sokan,
Tudom, hogy van vígasz,
Ha hozzád érkezem.
Soha nem volt más íly jó velem
C.: Hisz szeret mind, ki ismer, s a felhők közt jár.
W.: Itt vagy bennem minden percben.
C.: S hogy csak tehozzád tartozom, oly jó tudni már.
W.: Épp úgy mint egy hang!
C.: És érzem azt, hogy nálad még csendes béke várhat,
W.: És érzem azt, hogy védve vagy,
C.-W.: És éjjel-nappal folyton vágyom Rád,
C.: És hidd el,
W.: És hidd el,
C.-W.: nem érhet gond és vész, míg mellettem itt élsz!
Hisz szeret mind, ki ismer,
S a felhők közt jár.
Hogy csak Tehozzád tartozom:
Oly jó tudni már.
Csak tőled kell az élet!
Nem látok mást, csak téged!
És éjjel-nappal folyton vágyom rád!