Montague-né:     Benvolio! Benvolio! Összecsapás, újra? Azok kezdték, mi?

Benvolio:             Mint mindig.

Montague-né:     Veszteségeink?

Benvolio:             Pár fog, néhány fül. Több alig.

Montague-né:     És a fiam?

Benvolio:             Füle-foga hibátlan.

Montague-né:     Benvolio, azt kérdem, tudod-e, hol van Rómeó.

Benvolio:             Hát, tulajdonképpen, nem. Azt tudom, hogy hol volt tegnap,

mert akkor ott voltam vele. Sőt! Azt is tudom, hogy hol volt két órája,

mert akkor is ott voltam vele. De azt nem tudom, hol

van most, mivel hogy most…

Montague-né:          Mert hogy nem vagy ott vele.

Benvolio:                 Úgy van!

Montague-né:          Mi ütött a fiamba, hogy te vagy a barátja!

Benvolio:                 A legjobb barátja!

Montague-né:          Pláne. Benvolio, menj, keresd meg nekem Rómeót!

Benvolio:                 Pláne. Benvolio menj, keresd meg nekem Rómeót...!

Montague-né:         Benvolio!

Benvolio:                 Keresem, keresem.

Benvolio, csináld ezt, Benvolio, csináld azt…

Mit tudom én, hogy hol van Rómeó! Mi vagyok én,

az anyja? Különben is, miért mindig én keresgéljem?

Ó, Rómeó! Miért…miért keresgél téged mindig mindenki?!

Ó, Róza, te biztosan tudod, hol van a mi Rómeónk!

Róza:                         Az előbb még előttem volt, de most... most már mögöttem van.

Benvolio:                 Hol??

Róza:                         Ajj.Hagyj... !

Dögöljetek meg mindketten!

Benvolio:                 Rómeó!

Rómeó:                     Benvolio!

Benvolio:                 Na végre! Rómeó! Csakhogy... Üzenetet hoztam. Édesanyádtól. Keres.

Rómeó:                     És? Mi az üzenet?

Benvolio:                 Hát ez: keres.

Rómeó:                      Ah!

Benvolio:                   Halálra izgulja magát, amíg itt adod

ki magadból a... feszültséget.

Rómeó:                     Ugyan. Próbálkozom, próbálkozom Benvolio, de...

Minden kevés!

Benvolio:                 Szegény fiú! Nem jut neked elég a világból?

Rómeó:                    Húsz évem már a múlt,
és kedvelnek a nők.

Benvolio:                Engem is!

Rómeó:                  A karjuk megölel és néha meg is öl.

Benvolio:                Az kéne még..!

Rómeó:                 Sok asszony szeretett, én senkit igazán.
                                Vad átkot szórtak rám, ha meguntam egy lány hószín testét.

Benvolio:               Én a vékonykákat szeretem.

Rómeó:                   Miért hús? Miért csak festék…?”