(saját, ha vmit rosszul írtam, akko bocs :))

Végem van, elveszett minden
Mardos a bánat, a szégyen
Megszakad szívem, mert érzem,
Hogy nincsen remény, hidd el
Kis korom óta ha nézlek,
Vágyódom rád, mint egy gyermek
Kérleltem százszor az Istent,
Hogy társam te légy.
Néztelek a templomban szent mise végén
Glóriát rajzolt a napfény az arcod fölé.
Éveken át ott jártam nyomodban némán
És vártam egy jelre, hogy nézz rám
És tudtam, hogy nincs lány,
Ki többet, jobbat adhat nálad.
És most, hogy boldogok lennénk,
A sors minden örömet széttép
Egy átok hajt,
Megbélyegez, hitvánnyá tesz engem is
Az ami rád szakadt
Tudják mind, mi vagy.
Nem leszek a világ csúfja.
Visz a bánat messzi útra.

Futni, menekülni messze innen
Inni, berúgni, hogy elfeledjem
Azt, hogy hány jó barát fordult tőlem el.
Menni, feledni a pillantásod,
Két szép szemed ahogy engem vádol
Elvisz mindent mi az életem volt,
Elnyel a távol, nincs maradásom
Fojtogat, kínoz a szégyen,
Mennék, de reszket a térdem
Szívemet kéne kitépnem,
Hogy mindezt ne érezzem

Mert nincs hitem, nincs mire várnom
Nincs helyem, érzem e tájon
Nincs érzés mi ennyire fájjon.
Csók tüze gyönyörű s mámor
Mind ami volt engem vádol
Mind így lesz a múlté
Hisz nem látlak többé