1. Kár, hogy nem is tudod, milyen kár,
Hogy olyan messze futottál,
Darabokra törted a szívem.

2. Fáj, te nem is tudod, hogyan fáj,
Hogy búcsú nélkül itt hagytál.
Hogyan tudtad ezt tenni vélem?

R. ||: Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz! :||

3. Fájt, te nem is tudod, hogyan fájt,
Hogy nem találtam olyan lányt,
Ki életemben helyedre léphet.

4. Most jó, te nem is tudod, milyen jó,
Hogy nincs, ki hozzád hasonló,
S így gondtalanul egyedül élek.

R.

Szánd meg szomorú szívemet,
Szánd meg darabokra összetört szívem!
Darabokra törted a szívem!

3., 4., R., R.