Megadom én, kinek, ami jár!

Bolond legény, ő is sejti már,

Azt, hogy a lányt, kit úgy féltett,

Ölbe kapom, megragadom, szélsebesen hágom meg!

Micsoda nő, ennek férfi kell,

Kemény, mint én, hát csak harcra fel!

Nincs sok idő udvarlásra,

Földre a blúzt, nem szabadulsz,

Bárhova bújsz, vadmacska!

Ég a tűz,

Csak lángoljon, rakjuk meg!

Vérem űz, hát kancának csődör kell,

Ő se más, neki is csak az kell!

Ne sajnáld, Jonel, magától jön el,

Ég a tűz, tán ördög fűt most idebenn,

Vérem űz, hogy simogassd zsigerem!

Kis szukám, csak szólj hát, hogy mi legyen,

Megteszem, igen, tudom jól, mi kell!

Elkapni, felfalni, vérzésig csókolni,

Rábukni, átfogni, ájultig birkózni,

Testében tobzódni, tébolyig tombolni,

Ezt akarom, nincs hatalom, mi ebben meggátol!

Kell a lány, kell, hogy érezzem,

Szánni kár, sírjon, szenvedjen!

Néhány perc, kell, hogy betörjem,

Ágyba viszem, nincs kegyelem,

Nem futhat el éntőlem!

Refr.: Ég a tűz…

Idáig még, nem volt panasz rám,

Bármennyit kért a sok parasztlány,

S tudja egy pár úrihölgy is,

Karjaim közt, szívem fölött, vér dübörög, isten biz’!

Lenne bár százannyi lány, aki ágyba bújt.

Párnapnyi élvezet, aztán mind elmehet,

De Rózsi most úgy hat rám, lábát is csókolnám,

Őt akarom, jaj de nagyon, ó, piszokul kívánom!

Refr.: Ég a tűz…

Siess már, gyere, igyekezz!

Láng gyúlt itt bennem.

Mire vársz, nehogy ellenkezz!

Jöjj hát, te cafka,

Várok rád!

Gyere, kellesz nekem!